Képtár

Támogatóink

Versek

 Hóvirág

Illatod a földben hagytad, mélyen,

és az arcod, mint  hó, kedves fehér, 

szerelmes méhek kelyhedben nem járnak,                       

lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak, 

és marokkal tép, aki elér.

 

 

 

 

Nem ismered a dalt zengő májust,

szirmodra fagy hideg, ónos eső, 

mégis szívemen hordom bokrétádat,

s ha nem néznek, megcsókolom a szádat, 

mert Te vagy - Te vagy a : Legelső...

(Fekete István: Tarka rét)

 

 

Tél

Cinkék járnak szívem ablakára, 

a madárkákat régen etetem.

De most már néha gondolkodni kezdek;

meddig tart vajon az élelem?...

 

Meddig tart kint a tél, bent a meleg,

szívem mikor fog elsötétülni,

s vágyaim utolsó, szép madara

mikor fog búsan elröpülni?...

 

(Fekete István: Tarka rét) 

 

vissza