Képtár

Támogatóink

Lénárd Sándor: Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában

Budapest, Typotex, 2010

A mozgalmas életű író - aki poliglott nyelvészként, tolmácsként, fordítóként is maradandót alkotott (pl. latinra fordította a Micimackót) - nyelvekkel, nyelvtanulással kapcsolatos írásait gyűjtötte össze és teszi közzé Siklós Péter és Terts István. Lénárd Sándor nem tudományos értekezéseket írt a nyelvről, hanem gondolatgazdag, sziporkázóan szellemes és olvasmányos esszéket, vagyis e kötetbe fogott írásai nem tankönyvszerű alapossággal, inkább a sok nyelven beszélő és világot járt ember széles perspektívájából és vonzó előadásmódjával szólnak a nyelvről és a nyelvekről, a fordításról és az idegen nyelv tanulásáról. A kötet nyitó írása (Első olasz beszélgetésem) visszaemlékezés meglehetősen hányatott gyermekkorának egy kedves epizódjára, jelesül arra, hogy nyolcéves korában - meglátogatva az olasz fronton szolgáló tartalékos katonatiszt édesapját - miként találkozott először az idegen nyelvvel. Következő írásában (Római kongresszus [1950]) már tolmácsként való szereplésének emlékeit idézi föl. Esszésorozatban (Hét nap bábeliül) beszéli el közelebbi és messzi tájakon szerzett nyelvi tapasztalatait helyesebben, élményeit -, szólva például a magyar nyelvről, a dél-amerikai németek sajátos dialektusáról, a brazíliai portugálról, az olasz Róma környéki változatáról, a modern kor latinságáról vagy éppen az amerikai angol nyelvváltozatról. Érdekes esszében pedig a Micimackó latin fordításáról vall (Pu, a latin medve). A kis kötethez Terts István írt Szerkesztői előszót, Siklós Péter pedig életrajzi utószót (Budapesttől a világ végi völgyig).

vissza a könyvajánlóhoz