Németh László

Szerettem az igazságot,
Az igazságot, mely éget, perzsel,
S arról jön, honnét a vad szeleknek
Tisztító lángja fellobog.

Szerettem a nyugtalanság
Tisztító lángját, melyben az ember
Őseihez visszatér.

Nem bírom a tehetetlen
Füstölgő gőzt, mely lekonyul,
S ott, hol égetni kellene,
Hazugul a föld fölé borul.