Schäffer Erzsébet

Központban a kultúra interjúsorozat
 
Vendégünk volt Schäffer Erzsébet írónő
 
2018. február 21-én Schäffer Erzsébet Pulitzer – díjas újságíró tartott előadást a Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ Szabó Károly Városi Könyvtárban. Az írónővel az előadás előtt Juhász Nándor, a kulturális központ igazgatóhelyettese beszélgetett. 
 
Ha életre kelne Schäffer Erzsébet kedvenc tárgya, ami sűrűn Önnél van, akkor mit mesélne nekem ez a tárgy Önről? 
Ez a tárgy most is nálam van. Egy kis doboz, melyben van egy bicska, tű, ragasztó, madzag, fogvájó és fájdalomcsillapító. Ez a tárgy elmesélné rólam, hogy odaadóan tudok örülni. Nemrég tanultam, hogy amikor boldog az ember, akkor nem szabad ígérni. Régen gyakran ígértem, most már tudom, hogy ez nem mindig helyes. Amikor szomorú vagyok, akkor általában hallgatok, elvonulok vagy elsírom magam, de szerencsére nem jellemző rám, hogy gyakran elvonulok. Azt tanultam, hogy ha szomorú az ember, akkor nem szabad dönteni. Talán ezeket mesélné rólam a kis dobozom.
 
Ha ki kellene egy pillanatot ragadni az életéből, akkor melyik lenne az, amire a legszívesebben emlékszik vissza? 
Az egyik legnagyobb boldogság számomra a negyedik gyermekünk születése volt. A férjem mindig csak a gyermekeink születésének másnapján látogatott meg minket, de Fanni születésénél a férjem a három nagygyerekkel bejött hozzánk még aznap éjszaka. Emlékszem, hogy könnyes volt a gyermekeim szeme a látogatásnál, ez egy olyan pillanat volt számomra, mely összefogott mindent, kerek volt és felejthetetlen számomra.
 
Pályafutása során szerzett élményei közül melyiket emelné ki a legszívesebben?  
Az első könyvem kéziratát Lázár Ervinnek vittem el, és azt kértem tőle, hogy mondjon véleményt arról és legyen velem nagyon szigorú. Ervin elolvasta és utána meghívott egy pohár borra és azt mondta nekem, hogy nem bírta lerakni a kéziratomat. Megígérte, hogy ezt a véleményét írásba is adja és így első könyvemnek ő írta az előszavát. Számomra ez egy nagyon fontos és szép emlék.
 
2018-ban ünnepli Nagykőrös városi rangra emelkedésének 650. évfordulóját. Ezen alkalomból mit üzen a nagykőrösieknek? 
Volt lehetőségem az előadás előtt sétálni a csodálatos belvárosban. Úgy láttam, hogy az utcán közlekedő emberek nagyon nyitottak, otthonosan és barátságosan üdvözöltek. Én azt üzenem a nagykőrösieknek, hogy maradjanak mindig ilyen nyitottak, mosolygósak és kedvesek.